Csibor Zoltán: A kártya kéznél van
Kiadja: Szukits Könyvkiadó (2001), Szeged
Terjeszti: Alexandra Könyvfutár, Pécs E-mail: rendeles@alexandra.hu Tel.: (72) 511998, (72) 511999


Bevezető

Szándékom szerint azokat a kártyajátékokat helyeztem el ebben a kötetben, melyeket örömmel játszanék akár mindennap gyerekeimmel, barátaimmal, és melyeket meg szeretnék tanítani unokáimnak is, illetve ezennel jó szívvel ajánlom őket minden kikapcsolódást kereső embertársamnak.

"A kártya kéznél van", és szellemi felüdülést ígér (illetve ad - ahogy Kant is tartotta) érdemes élni vele, a jó társaság, a kellemes szórakozás okán. Ezzel a filozófiával "kontrázzuk" a kikapcsolódás nélküli hajtást, a stresszt, a TV, videó, számítógép dömpinget, és a magányt.

A kötet közkedvelt játékok mellett tartalmaz újszerű játékleírásokat is (pl.: bróker, ütés, repülő whist), illetve olyan legendás játékokat is, mint a ferbli, az alsós, és a Jókai féle tarokk. Ez utóbbiak jelen kiadása az első átfogó, ellentmondásmentes, apróbb, játékélményt növelő modernizációval élő szabályleírásnak tekinthető. Az alkalmazott javításokat a gyakorlat indokolta illetve visszaigazolta (pl.: az alsóst 1994-től, illetve csere ferblit 1996-tól játsszuk jelen leírás szerint).

A kötet egy ínyencsége az ulti szellemében, monarchikus kártyaelemek felhasználásával konstruált új kártyajáték a "kontrakt ulti", mely négy játékos, két egymás ellen "küzdő" páros stratégiai játéka.

A játékleírások tekintetében alapelv volt a definíciószerű pontosság és a didaktikus szemlélet, a tanulhatóság.

A három fejezet más-más szintű és célzatú. Az első, spontán alakult, kártyázni szándékozó társaságok részére ajánl egyszerű szabályú, könnyen tanulható/tanítható, de annál szórakoztatóbb játékokat. A második, rendszeresen "zsugázó" társaságoknak kínál stratégiaorientált, változatos, fordulatos játékokat. A harmadik fejezet pedig azoknak szól, akik tudományszámba menő ismeretek "átrágása" nélkül szeretnének megtanulni tarokkozni.

E bevezető szavak zárásaként pedig, álljon itt néhány (a kártyázás legendás múltját, és figyelemre méltó jelentőségét idéző) mondat, Krausz Simon a századforduló világszerte ismert kitűnő tőzsde és bankszakembere (aki 20 éves korában /kb. 1892/ már tagja volt a Lloyd kaszinónak) "Életem" című könyvéből.

"Híres kártyás voltam. Az öregek melletti kibicelésből megtanultam a tartli játékot, a kalábriászt, később a csömöri szőlőkben, ahol a vakációt töltöttem tanítványomnál, Fleischmann Oszkárnál (jelenleg ezredesnél) megismertem a pikét, a ferbli játékot s egyik nyáron Pusztaecsegen, Jakabffyéknál az alsóst, amely akkortájt kezdte nagy pályafutását "bihari kalábriász" címen. Mondogatta is kedves házigazdám, az öreg Jakabffy, hogy nem lesz jó engem kitanítani, mert elszedem a pénzüket. Hát, szó, ami szó, szégyent nem vallottak velem. ...

... két feljebbvalóm, a főkönyvelő és a főpénztáros reggelenkint eszmecserét folytatott az előző napi kalábriász-partiról ... nekem kellet bíráskodnom. Nehéz helyzetem volt; nem akartam eljátszani egyiknek jóakaratát sem. Kártyatudásom azonban nagyon emelte hivatali tekintélyemet."

Csibor Zoltán